Oly korán jött a mogorva ébredés pillanata,

az ébresztő lágyan búgva kúszott az álmomba.

Édes a felismerés, hisz e dallam még nem az én zeném.

De korai volt az öröm, mert felcseng az enyém.

Korán van még, kell a kávé, kezdődhet a rituálé.

Kell egy bögre, meg egy kanál, forr a víz,

mindjárt jobb lesz, hajrá, hajrá!

A koffein földöntúlian hat rám.

Az eső esik, a busz tömött, ne búsulj kislány,

jön egy másik e mögött.

Az esernyő csöpög, a csengő cseng,

leszálláskor sodor a tömeg.

Az órának vége, de ne örülj, e zord reggel elkísér kegyetlenül.

Fúj a szél, az eső szakad, az esernyőd ettől totál kiakad.

Nem bírja a strapát, s feldobja a talpát.

Bőrig ázol, de semmi vész, itt a metró, minden csodaszép.

Mindjárt itt a Hősök, de jajj te balga,

a hangszóróból a néni nem ezt hajtja.

Rossz az irány te kis csacsi,

ázhatsz újra, jajj de szupi.