A trauma hatásiról, a poszttraumás stressz zavarairól/tüneteiről, a fogság pszichológiai hatásairól tanulva 3 dolgot tehetsz:

- A traumát átéltekhez hasonlóan, az öngyilkosság gondolata kezd foglalkoztatni, na nem azért mert annyira  rossz az anyag, hanem mert, annyira nyomasztó, amit olvasol. Ha humánusabb vagy önmagadhoz, akkor csak beletörődsz, és az ágyban, laptoppal az öledben várod a megváltást ígérő halált.

- Csokit eszel, ami némileg feloldoz a szörnyűségek olvasása közben, hiszen a csoki endorfint termel, és tudjuk, hogy az endorfin fájdalomérzet, veszélyhelyzet fellépése, vagy egyéb stressz esetén kellemes érzést idéz elő. Tehát csokizabálás közben kevésbé tűnik nyomasztónak, amit olvasol. Bár ez a módszer nem igazán hatásos, mert bár a csoki megszabadít a kellemetlen érzésektől, ad valami pluszt is és nem feltétlen pozitív értelemben. Kilókat.

- Abbahagyod az olvasást, amíg megírsz egy blog bejegyzést, ami arról szól, hogy éppen milyen traumatikus dolgokról tanulsz, és miközben írod is csak az olvasottak kavarognak a fejedben. Rádöbbensz, hogy teljesen olyan vagy, mint a fogvatartott, aki egy idő után teljesen megadja magát a fogvatartójának, némi jutalmazás ellenében. Esetemben a fogvatartó az agyam, aki megengedte most nekem, hogy megírjam ezt a kis szösszenetet, meg néha megengedi a kezemnek, hogy csoki után nyúljon.

Jól van Agy! Már befejeztem. Olvasok tovább…