Szevasz Prücsök!

Ezt a bejegyzést most neked írom! Kicsit Sarah Connor-os, hiszen te még csak a jövőben fogsz megszületni, mert még ott vagy bent, de már minden körülötted forog, minden rólad szól. Nagy mágus vagy! J Na szóval az van kislábú, hogy elég sok parám van veled kapcsolatban. Kezdjük a legelején. Hogyan fogsz te onnan bentről kijönni, mert az már világos, hogy nem a gólya hoz. De egyenlőre még az is elképzelhetetlen, hogy én foglak magamból kipréselni, ez most viccesen leírtam, de bazira félek ám tőle. Na nem attól, hogy te leszel, hanem attól, ahogyan leszel. Mert mindenki azt mondja, az lesz a legcsodálatosabb dolog a világon, hááát nem tudom csajszi, azt elhiszem, hogy amikor megpillantalak és a mellkasomra tesznek, mint a filmekben, az örökre belevésődik a szívembe és az emlékeimbe, de az, hogy te ott ki gyere, hát az nem igazán, de ők tudják, hiszen már szültek, csak nem kamuznak igaz prücsök? Aztán attól is félek,hogy mi lesz ha már velünk leszel. Mert most még apáddal elröhögcsélünk, hogy beöltöztetünk ennek, meg annak, de egyszer már tényleg itt leszel és nem csak annyiból fog állni az egész, hogy marhulunk egy jót. Félek, hogy nem fogjuk érezni, érteni egymást, megtudjuk majd tanulni egymás nyelvét? Félek, hogy túl foglak szeretni, a széltől is óvni és önállótlan leszel…olyan nehéz dolog jól szeretni, azt szeretném, hogy majd okos, becsületes, mélyen érző, empatikus, érzékeny légy, de mégsem anyámasszony katonája, hogy könnyítsem az életed és ne terheket pakoljak rád…és ez tudod…rohadt nehéz, jó szülőnek lenni kőkemény munka. Nem fog érdekelni ki mit mond, az érdekel, hogy neked jó legyek, hogy amikor felnősz, ne azt mondd, dögölj meg mutter, ezt elbasztad, hanem azt, hogy köszi anyu, jól csináltad. Nagyon nehéz megtalálni a középutat, hogy ne hanyagoljak el, de ne is üljek rád, hanem csak egyszerűen ott legyek a közeledben, akár szó nélkül. Azt akarom, hogy érezd a szeretetemet, de ne túl forrón, de ne is jéghidegen, hanem inkább csak ilyen állandóan égő kis lángocskaként. Tudom, hogy apukád is nagyon fog szeretni, most még nem tud mit kezdeni veled, ami érthető, hiszen bevallom még igazából én sem…szóval megértem, nem erőltetlek rá, de tudd, hogy szeret, már adott is kétszer puszit neked a pocakomon keresztül, poénkodtam is vele, hogy lehet épp a popóda puszilta meg :D Sokszor elképzelem, ahogy a fater nyakában ülsz és mivel a hajába nem tudsz kapszkodni, így a nyakát markolod, de úgy, hogy már lilul a feje. Szóval elképzelem, ahogy ott ülsz és vigyorogsz, mint a tejbetök. Sétálunk valahol, mondjuk egy fesztiválon, és te a seggedet rázva a tejbetök vigyoroddal ficeregsz ott apád nyakában és mindhárman élvezzük. Nagyon várunk már prücsök, nem is tudod mennyire. Nem győzöm kivárni, hogy szeptember legyen és végre találkozzunk. De addig is vigyázz magadra prücsök, tudd, hogy mindenap gondolok rád és simogatlak, gondolok a csöpp kis kezedre, amit majd jól összecsókolok és életem végéig fogok, hogy tudd, ha valami nem megy egyedül, segítek neked!

Szeretlek!

Anyád-a tiéd! J